2017. október 20. péntekVendel
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
tgm.transindex.ro

"Ami engem illet, én bozgor vagyok"

Nyugat-Európa új niggerei

utolsó frissítés: 10:50 GMT +2, 2014. június 3.

Mellesleg: az erdélyi magyarokat az 1990-es évek kivételes fölbuzdulásának múltán már megint „románok”-nak nevezik Pesten.

„Európa” vagy „a Nyugat” sokak reménye nálunkfelé: mindenekelőtt azoké az „európaiságot” megtestesítő, „nyugatos”, „européer”, többnyire liberális értelmiségieké, „világpolgároké”, akik ugyan valamiféle nemzetköziséget negélyeznek, de valójában öngyűlölő rasszisták csak.

Épp úgy hisznek a turáni átokban, mint Cseörgheő Csuli, csak nem dicsőülnek meg általa. Büszkén gondolják, hogy „dancs, keleti fajtám”, fajtánk alsóbbrendű, s még büszkék is rá, mert lélekben a bennünket lenéző, nyugati Übermenschet imádják, ennek a fajtának a kiküldöttei képzeletben (erről a nyugatiak nem nagyon tudnak, s ha mégis, fikarcnyit se érdekli őket).

Még többen bíznak „Európában” és „a Nyugatban” azok közül az elégedetlen, nyughatatlan, szorult helyzetben lévő fiatalok – mindenekelőtt fiatal munkások – közül, akik menekülnének a kelet-európai munkanélküliség, szegénység, lelki szorulás, kulturális megszorultság, általános nívótlanság és elbutulás, frusztrált unalom és kilátástalanság elől; s tudjuk, százezerszámra (másutt milliószámra) emigrálnak, vándorolnak ki.

Magyarul ma az, hogy „elment”, többé nem azt jelenti, hogy orgazmusa volt vagy meghalt, hanem azt, hogy kitelepült Nyugat-Európába: pár hónapra vagy örökre, tökmindegy.

Ámde Nyugat-Európában az eddig is utált, lenézett, rettegett fekete-afrikaiakat, arabokat, pakisztániakat, karibiakat is megelőzve most a kelet-európaiak a gyűlölet kitüntetett tárgyai.

A nyugati „demokrácia” két bástyája – Franciaország és Nagy-Britannia – éppen miattunk volt szíves leomlani az európai választások alkalmából: az nyert, aki meg akarja akadályozni a lengyelek, románok, bolgárok, „jugók”, magyarok s egyéb néphulladékok bevándorlását, különös tekintettel közöttük is a romákra. (És persze nemcsak a köztudomásúlag xenofób Front national és UKIP, hanem a mainstream pártok is, Nagy-Britanniában a toryk is, Franciaországban pedig a szélsőbaloldal és talán a zöldek kivételével mindenki.) Ezek között olyan erők vannak, amelyeket a kelet-európai „jobb körök” csodálni szoktak. A kelet-európai jobboldal rokonszenvezhet ugyan a nyugati sovinisztákkal és idegengyűlölőkkel, de az itteni sovinisztákat amott épp úgy lenézik, mint az itteni trockistákat. Kárpát-medencei csőcselék, kész.

Németül külön szó is van már régen az effajta alacsonyrendű kelet-európai Untermenschekre: die Tschuschen – ez állítólag a szerbhorvát čuješ („idehallgass”) szóból származik – , ez az összefoglaló kifejezés a kelet-európai niggerekre. Nyilván lesz rájuk – ránk! – csakhamar angol, francia, olasz, holland szó is. Mint a paki, amit a fajgyűlölők Angliában a pakisztániak ellenségeire, a hindukra is alkalmaznak. A kelet-európaiak egymás közötti ellentétei se számítanak: a magyarok is románok Londonban. (Mellesleg: az erdélyi magyarokat, azaz „rommagyarokat” [nem tudom megunni ezt a szójátékot...] az 1990-es évek kivételes fölbuzdulásának múltán már megint „románok”-nak nevezik Pesten: ezt – mint érdekelt fél – tanúsíthatom. Van olyan Magyarországon élő, kissé megkeseredett székely ismerősöm, aki most már dacosan, csakazértis románnak titulálja magát. Pukkadjatok meg, csonkamagyarok. – Ami pedig engem illet, én bozgor vagyok.)

A kibírhatatlan, zajos, büdös, lusta, potyaleső, tolvaj, hazudós, tudatlan, zavarosfejű, iszákos, drogos, erőszakos, könnyen gerjedő, kurva és kurvázó, asszonyverő, pedofil, szavahihetetlen, csaló, kövér, borostás (illetve nagymellű és nagyfenekű) kelet-európai immár megszilárdult képe és képzete bevonult a nyugat-európai politikai folklórba – s tudjuk, hogy az ilyesfajta előítéletek túlélik a népet, amelyre vonatkoztak valaha.

Ezek vagyunk mi, felebarátaim. Mi, kelet-európaiak.

Persze minden bevándorlóról, meg minden ágrólszakadt etnikumról ilyeneket szoktak volt mindig beszélni. S ha még önérzetes is – pl. van valamiféle saját vallása, etnikai világszemlélete, ellenáll, berzenkedik – , akkor aztán rémüldözni is lehet tőle. És pusztítani is szabad. (Vö. Balázs Gábor nagyszerű írásával a franciaországi iszlámellenességről)

Ez az a toleráncs Nyugat-Európa, amelyet alaptalanul bálványoznak a kelet-európai liberálisok és amelyet oktalanul rühellnek a kelet-európai konzervatívok (hiszen pont olyan velünk, mint mi a cigányokkal vagy a koszovóiakkal), s ahol manapság újra fölfedezik a zsinagógarobbantás és a zsidóverés varázsát is. (Megjegyzem, nem értem a román patriótákat – ha még vannak – : miért nem tüntetnek a bukaresti brit nagykövetség előtt, amikor a nagy-britanniai EU-választásokon diadalmaskodó UKIP nevű idegengyűlölő, bevándorlóellenes párt nevetséges vezére, Nigel Farage a győzelmi beszédében oláhozik? Próbálná meg ezt valamelyik magyar vagy orosz idióta... És viszont.)

Mi bántjuk a mi niggereinket, ők bántanak bennünket, akik az ő niggereik vagyunk. És a megingott „nagy néppártok” vezetői és a konzervatív meg liberális kolumnisták arról sóhajtoznak, hogy meg kell érteni „a nép” gondjait, érzékenységét, félelmeit, nem szabad Le Pent, Farage-ot, Vonát, Wilders-t és a többi rémalakot „karanténban tartani”, és ó, ”párbeszédre van szükség annak érdekében, hogy a lengyel, a magyar, a román munkanélkülieket végre ki lehessen zsuppolni az európai keresztyén civilizáció erődítményei közül, hogy megszűnjék végre a „segíly”, amitől csak hízik az a dologtalan, szapora, bűnöző cigány. Közmunkát az olyannak.

Húzzon el innen. Menjen haza a francba, a többi Tschuschen közé, vagy Indiába vagy Izraelbe vagy Boszniába. Csak ne legyen itt.

Egyszerű.

Szevasztok, niggerek. Akarom mondani: nyájas olvasók.

(Az írás a hvg.hu közlésének javított, bővített változata.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!