Lőjétek főbe magatokat!
Tamás Gáspár Miklós utolsó frissítés: 11:55 GMT +2, 2013. november 21.A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással. De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják.
Mit dominál a jobboldal? Az üzemeket, a jogi kart, a közgazdasági egyetemet, a business school-t, a nagyáruházakat, a közlekedést, a tévét, a bankokat, a természettudományokat, a hadsereget, a rendőrséget, a titkosszolgálatot, a törvényszéket, a fog- és fegyházakat, a filmvígjátékokat, a rockzenét, az internetet, a Facebookot, a tömegsajtót, a rádiót, a reklámot, a PR-t, a pedagógiát, az egészségügyet, a divatot, a könyvkiadást, az egyházakat, a gasztronómiát – és nem utolsósorban „a baloldalt”, amely ma pl. Magyarországon a neokonzervatív társadalmi-üzleti konszenzust jelenti; de hát – teszem azt – van a Régi Rendnek, az ancien régime-nek nagyszerűbb bástyája, mint a Francia Kommunista Párt, amely reakciósabb, mint a templomos lovagrend?
A baloldal a közügyek 2,6 százalékában, a jobboldal a közügyek 97,4 százalékában rendelkezik befolyással.
De Magyarországon még ezt a baloldali arányt is sokallják.
Az „értelmiségi” kifejezés Párizsban – köztudomásúlag – a dreyfusard írástudókat, az anti-antiszemita hőzöngőket jelölte valamikor, akik az akkor még létező munkásmozgalommal is rokonszenvezni mertek; Oroszországban meg egyenesen a középosztályból származó forradalmárokat. Ilyen értelmiségiek alig találhatók manapság (arányuk Európában a diplomások 22,1 százaléka, Magyarországon 1,9 százaléka), de az értelmiséghez tartozás bűnével gyanúsítja a közvélemény az ún. szellemi foglalkozásúak relatív többségét. Az ún. rendszerkritikai értelmiség befolyása ennek az alaptalan vélelemnek köszönhető.
Pár napja a magyarországi jobboldal egyik funkcionáriusa a blogjában úgy vélekedett, hogy a világunkkal elégedetlen, a valóságot sötétre festő író, Krasznahorkai László jobban tenné, ha főbe lőné magát, és nem lacafacázna itt mindenféle könyvek írásával álcázva – reménytelen – bomlasztó tevékenységét. Ezt az írást igen szellemesen és ékesszólóan visszautasította Keresztury Tibor, aki bizarrnak találta azt az ötletet, hogy mindenki, aki nem fideszes, ölje meg magát, különösen, ha regényeket ír.
De Keresztury Tibor elkövette azt a hibát, hogy nem hitt a szemének. A GFG betűjelű jobboldali párthivatalnok világossá tette, hogy az „értelmiséginek lenni” és „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn. Valaki vagy él, vagy értelmiségi. Ha értelmiségi, akkor – logikusan – meg kell halnia.
Ez nem egészen új eszme, vannak előzményei.
Volt egy – egészen kitűnő – román filozófus, Nae Ionescu (1890-1940), a bukaresti egyetem professzora, a királyi diktatúra és a Vasgárda támogatója, Mircea Eliade, Emil M. Cioran és Constantin Noica mestere, akinek (lelkes) tanítványa volt Mihai Sebastian (1907-1945), a híres író, zsidó ember (eredeti nevén Iosif Schechter), Nae Ionescu hatására a fasiszta Cuvântul napilap egyik szerkesztője és publicistája, aki meg is kérte tanárát, hogy írjon előszót a regényéhez (De două mii de ani: „Kétezer éve”). Az előszóban Nae Ionescu kifejtette, hogy a „zsidónak lenni” és az „élni” kifejezések között logikai ellentmondás áll fönn, ezért azt javasolta Mihai Sebastiannak – az előszó így kezdődik: „Kedves Iosif Schechter!” – , hogy legyen öngyilkos. Sebastian evvel az előszóval jelentette meg a könyvét. (Az egész históriáról Marta Petreu, a kitűnő kolozsvári kritikus, az Apostrof szerkesztője írt megrázó könyvet 2009-ben, amely az egész világon ismert – kivéve Magyarországot.) Sebastian nem kötötte föl magát, teherautó ütötte el már a fölszabadulás után. (S ne feledjük, hogy Szabó Lőrinc, a nagy – nagyon nagy – magyar költő úgyszintén az öngyilkosságot javasolta patrónusának és szerkesztőjének, Magyar Eleknek az 1930-as évek végén.)
Krasznahorkai László persze nem zsidó (még csak nem is baloldali), de úgy látszik, ez teljesen mindegy.
Az ÉS nyomán.
Címoldali illusztráció: Lightspring via Shutterstock.com
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!